VEZETÉSTECHNIKA
A TÉL ÉS A KÖZLEKEDÉS
Az idő hidegre fordulása a járművel utazók életében is változásokat idéz elő. Autózni, motorozni téli útviszonyoknál azt jelenti, hogy a megszokottnál sokkal nehezebb körülmények között kényszerülünk közlekedni. A tél nemcsak az úthálózatot és a járműveket teszi próbára, hanem a vezetőt is: a tapasztaltat, az átlagost és a kezdőt, valamint a kevés gyakorlattal rendelkezőt. Télen a hóval, latyakkal borított utak és a csökkent látási viszonyok miatt a vezetők egymásrautaltsága fokozódik, a vezetői képességek maradéktalan érvényre juttatására még inkább szükség van.
A behavazott belvárosi utcákban sajnálatos módon olykor a másik ember érdekeit semmibe vevő önzés iskolapéldáit láthatjuk. Egyes autósok parkolási gondjaikat úgy oldják meg, hogy a letisztított útfelületeken a forgalmat akadályozó módon állítják le autójukat. Az sem ritka, hogy az autóbuszmegállókat torlaszolják el. Magatartásukkal gyakran veszélyeztetik a forgalmat, arról nem is szólva, hogy egyetlen önző autós több négyzetkilométernyi területen béníthatja meg a közlekedést. Természetesen ilyen autósokkal az év más időszakaiban is találkozhatunk: ők azok, akik másik várakozósort alkotnak.
Az időjárás zordra válásával egy időben nem árt számot vetni a saját képességeinkkel és józanul felmérni, hogy vajon képesek leszünk-e baleseti kockázat nélkül úrrá lenni a szigorodó feltételeken, és mennyiben vagyunk rászorulva az esetleges kockázatot vállalni. Ha arra a következtetésre jutottunk, hogy a téli autózás, motorozás számunkra nem létfontosságú és nem bízunk eléggé a képességeinkben, akkor célszerű mérlegelni a lemondást a téli járműhasználatról, ugyanis naponta önbizalom nélkül, félelemmel, szorongással vezetni ilyen körülmények között már magában is kockázatos vállalkozás mind önmagunk, mind a környezetünk számára. A magánautóst semmi sem kényszeríti arra, hogy olyankor is útnak induljon, ha a téli időjárási viszonyok nem engedik meg a kényelmes közlekedést.
A hazánkra is jellemző közép-európai időjárási viszonyok között a téli hónapok idején a biztonságos közlekedésnek egész sor alapvető eleme kedvezőtlen irányban változik. Télen a nappalok rövidebbek, sokat kell sötétben közlekednünk. A Nap alacsonyan áll az égbolton, emiatt számítanunk kell arra, hogy vezetés közben a szemünkbe süthet, és erősen rontja a látási viszonyokat. Ez ellen a járművünk napellenzőivel, esetleg napszemüveggel védekezhetünk valamennyire. Ilyenkor tanácsos lassabban haladni és nagyobb követési távolságot tartani, mert az erős szembe-fényben az előttünk haladó féklámpáinak és irányjelzőinek felvillanását nem, vagy csak későn észleljük. Az észak-európai országokban a látás-láthatóság jelszó mögött rejtőző közlekedésbiztonsági tényezőt nem bízták a véletlenre. Ezekben az országokban éjjel-nappal kötelező bekapcsolt tompított fényszóróval közlekedni. Nálunk ez nem kötelező mindenhol, csak lakott területen kívül, de nem is tilos a mindenkori használata. A látási viszonyok romlásakor (eső, havazás, köd, szürkület, vagy akár erősen borús idő) azonnal be kell kapcsolni a gépkocsik tompított fényszóróit.
A téli hónapok az átlagosnál csapadékosabbak, ezért gyakran kényszerülünk nedves, vizes útfelületen közlekedni. Ez a kerék-talaj kapcsolat leromlását eredményezi, de arra is számítani kell, hogy a vizes útfelület az átlagosnál sötétebb tónusú, és a vízfelületen a járművek fényei visszatükröződnek, ami a vezetőket zavarhatja a látásban. A szélvédőre felverődött víz az amúgy is kedvezőtlen látási viszonyokat tovább gyengíti. Ugyanis a kerekek által felcsapott víz gyakran függönyt alkot a gyorsan haladó járművek nyomában, ami csökkenti a látási lehetőségeket, mert sáros lével szennyezi a szélvédő üvegeket és a lámpaüvegeket. Ilyenkor is tanácsos nagyobb követési távolságot tartani.
Szerencsére egyre kevesebb a kockakő burkolatú út, de ha ilyen útfelületen haladunk, akkor fel kell készülnünk arra, hogy az időjárási viszonyok romlásával a kockakő - főleg az évek során domborúra kopott nagykockakő burkolat - nedvesen iszonyatosan csúszik. Főleg a motorosok kerüljék el az ilyen módon burkolt utakat. Amennyiben erre nincs lehetőségük, akkor lépésben haladjanak át, óvakodjanak a hírtelen gázadásoktól és a fékezésektől annak érdekében, hogy "talpon" maradhassanak.
Télen az alacsony hőmérséklet miatt a havas-jeges útfelület teszi próbára a járművezetőket. Amennyiben 0 Celsius-fok alá csökken a hőmérséklet, akkor az át fúvó szél hatására a hidak, és a közúti felüljárók szerkezete gyorsan áthűl és a rájuk hulló csapadék megfagy. Akik nem készültek fel erre, azokat kellemetlen meglepetés éri, amikor hírtelen rászaladnak a tükörjéggel borított hídra.
Ugyancsak vigyázzanak a szélvédett helyeken, valamint a dombok és a hidak árnyékában rejtőzködő "korcsolyapályákra”. Óvakodni kell a durva beavatkozásoktól, a hírtelen kormánymozdulatoktól, vagy a hírtelen és erős fékezéstől! Óvatosan csökkentsük a gázadást is!
Télen a csúszós, síkos utakkal együtt sokszor a széllel is meggyűlhet a bajunk. Az erős, tartós hátszél - amellett, hogy alacsony üzemanyag-fogyasztást eredményezhet - meglepetést is okozhat, ugyanis megnöveli a féktávolságot. Ez a jelenség a csúszós utakon végzetes lehet, ezért tanácsos a megszokottnál lassabban közlekedni. Aki erős ellenszélben halad, annak járműve a szokásos üzemanyag-mennyiség másfél-kétszeresét is felhasználhatja. Az igazi nehézséget azonban az erős - főleg a lökésszerűen fúvó - oldalszél okozza (természetesen egy hát-, vagy ellenszél is oldalszéllé változik minden kanyarban, sőt hatása váratlan és lökésszerű!). Az oldalszél veszélye a jármű sebességével egyenes arányban nő. Ebből következik, hogy a széllökések hatását mérsékelhetjük, ha csökkentjük a járművünk sebességét (orkánszerű szélben akár 30-40 km/óra, vagy ez alatti értékre).
A nedves útfelületen, a havon és a jégen csak a téli gumik biztosítanak elegendő tapadást, ugyanis 7 Celsius-fok hőmérséklet alatt a nyári gumik megkeményednek és romlanak a tapadási tényezői. Megnövekszik a fékút, megcsúszhat a gépkocsi. Alacsony hőmérsékleten a téli gumi anyaga jól tapad, így megfelelő a kapcsolat az útburkolat (legyen az száraz, nedves, hideg, valamint havas, jeges) és az autó között.
A behavazott útpálya állapota többféle lehet. Az olvadozó latyakos hó - függetlenül attól, hogy az magától olvad, vagy vegyszeres szórás hatására - kellemetlen, de nem teszi igazán síkossá az utat. A felvágódó latyak mindenesetre megdolgoztatja az ablaktörlőket és a mosókat. A hideg felületre lehullott és a járművek kerekei alá ledöngölt hó olyan, akár a korcsolyapálya. Még lassú haladás esetén is fennáll a megcsúszás veszélye, ezért törekedjünk elegendő követési távolság tartására, igen óvatosan fékezzünk és kanyarodjunk. Meredek utakon haladva már kis emelkedőn is körülményes lehet a megállás, ezért az előttünk haladók fékezése esetén azokat próbáljuk meg fokozatosan lassítva kikerülni. Újra indulásra ugyanis nem sok reményünk lesz, hacsak nincs hóláncunk, vagy valamilyen kerékre szerelhető, a hóban való kapaszkodást biztosító eszközünk ("snow-grip"-ünk, ami két darab kocsi emelőszerűen összecsukható, szétnyitható szerkezet, amelyet a kocsi meghajtott kerekeire felszerelve, lassú menetben hatékonyan használhatunk. Pillanatok alatt fel- és leszerelhető!).
Télen gyakran tapasztalható az alattomos, foltokban elhelyezkedő köd. Aránylag jó látási viszonyok mellett haladva olykor váratlanul futhatunk bele a "ködpamacsba" és a látótávolság az egyik pillanatról a másikra néhány méternyire is lecsökkenhet. Annak érdekében, hogy ez a jelenség ne lepjen meg bennünket: figyelemfelhívó lehet, ha a szembejövők tompított fényszórói világítanak. Ilyenkor - noha ködöt még nem látunk - célszerű a saját lámpáinkat is bekapcsolni. Kellő követési távolságot tartva tanácsos konvojban közlekedni. A ködbe általában teljes sebességgel rohanunk bele, és ott pánikszerűen fékezünk. Aki mögöttünk halad, az menthetetlenül utolér bennünket. Ezt csak úgy védhetjük ki, hogy a ködös szakasz kezdetét észlelve még a jól belátható úton csökkentjük a sebességet. Amennyiben már beértünk a ködös útszakaszba, akkor ne fékezzünk pánikszerűen, és figyeljük a mögöttünk haladókat is. A sűrű ködben kapcsoljuk be a tompított világítást (ha van, akkor a ködlámpát is). A hátsó ködlámpát csak akkor használjuk, ha a látótávolság 50 m alá csökken, mert ellenkező esetben vakíthatjuk a mögöttünk haladókat. Ugyanis a hátsó ködlámpa fényereje 150 candela, ami kb. tízszerese a normál hátsó helyzetjelző lámpa fényerejének. Tanácsos időnként ellenőrizni mind az első, mind a hátsó ködlámpa kapcsolóját, mert sok esetben kiváló látási viszonyok mellett is indokolatlanul bekapcsolva hagyva különösen szürkületben és este rendkívül zavaró és vakító a ködlámpa fénye.
A kedvezőtlen időjárási viszonyok között mind az irányjelzővel, mind a féklámpával hamarabb kezdjük meg és hosszabb időn át jelezzük a szándékunkat! Ez a vezetési taktika egyrészt segítséget nyújt a partnernek, mert több ideje marad az alkalmazkodásra, másrészt magunkat is észrevétlenül rászoktathatjuk arra, hogy különösen télen nagyobb biztonsági tartalékokkal vezessük! Kedvezőtlen körülmények között mérjük hosszabbra és szélesebbre azt a veszélyzónát, amiből minden feltételezhető, hírtelen meglepetést kizárhatunk. A kijelölt gyalogos átkelőhelyen a jelzőtábla értéke a téli vezetés során megsokszorozódik. Ha az utat hó fedi, akkor ez az egyetlen jelzés, amely a gyalogosok átkelésére utal. Más körülmények között is utalnak arra, hogy ott a gyalogosok átkelésére fokozottan kell számítani. Ilyenek: a főútvonalak kereszteződései, a széles járdák meghosszabbított vonala. A gyalogosok általában nem vesznek tudomást arról, hogy a zebrát hó takarja. A megszokott helyeken és az egyébként szokásos módon kelnek át ilyenkor is, noha elvileg nincs elsőbbségük.
A szánkózó gyerekekre fokozottan figyelni kell! A jó autós már akkor résen van, ha az út szélén szánkót húzó gyerekekkel találkozik. Ha ilyen utat lejtős utcák keresztezik, a sebességet még idejében kell csökkenteni. A lejtőrök kicsúszó szánkózó gyerekek előtt megállni még a gyors reakcióidő sem segít. Havas úton a terepviszonyokat sohasem szabad figyelmen kívül hagyni! Így a veszélyhelyzet a figyelmes vezetőt nem éri váratlanul. A szülők is kísérjék figyelemmel, hogy gyermekük hol, milyen forgalmi viszonyok között akar kedvenc téli játékának hódolni. Útkanyarokba futó domboldalakon soha ne engedjük a gyerekeket szánkózni!
Az előzőekben néhány megszívlelendő tanácsot adtunk, melyek megfogadása saját biztonságunkat és valamennyi közlekedési partnerünk biztonságát egyaránt szolgálja. A téli időjárási viszonyok által előidézett különleges veszélyhelyzetek elkerülése, egy váratlanul előállt veszélyhelyzet kivédése, illetve ilyen körülmények között a kockázat minimálisra csökkentése érdekében a műszaki és a vezetéstechnikai elméleti ismeretek tökéletes elsajátítása mellett is nélkülözhetetlen bizonyos mértékű "gyakorlati tudás". Ebből a szempontból a legveszélyesebbek a 2-3 éves gyakorlattal rendelkezők, ugyanis azt képzelik magukról, hogy már minden nehézséggel meg tudnak birkózni még a téli útviszonyok között is. Ne csapják be önmagukat! Ismernünk kell saját képességünket és gyakorlati tudásunkat!
Vegyenek példát a teljesen kezdőkről, akik önkritikusabbak!
 |
 |
A portálon történt utolsó frissítés kivéve a "Mai fontos hírek": 2012. április 2.
Last update on the portal, except ‘Today’s important news’: 04/02/2012
